Az utóbbi hetek-hónapok tapasztalatai íratják velem most ezt a bejegyzést.

Nem felhívás, inkább csak kérés jelleggel.

Bevezetőnek úgy érzem, le kell írnom (és nem magyarázkodásnak szánom), hogy bár tudom, az internet világa lényegesen könnyebbé teszi a kapcsolatfelvételt bármilyen fórumon, azzal is tisztában vagyok, hogy a mai világunk sokkal közvetlenebb és a magánszféra összefolyt a közszférával, valamint azt is tudom, hogy a segítő területet választottam immár hívatásul, hiszen ide húzott a szívem a pénzügyi világ után helyett, amiben 25 évig leltem örömömet és küzdöttem meg az elismerésekért, de mégis szeretném a magánéletemet elválasztani a segítő foglalkozástól.

A blogbejegyzésekben és a weboldalon is vállalom magam névvel és arccal. Az nlc.hu által közzétett cikkben több képpel is. A kapcsolatot is fel lehet velem venni írásban, amelyre rövid időn belül, mindenkinek válaszolok. Mégis valahol nehezményezem, amikor a közösségi oldalon magánszemélyként szerepelve, sorstársként keresnek.

Szeretném megtartani azt az oldalt magamnak, a családtagjaimnak, barátaimnak, akikkel ezen a módon könnyebb számunkra a kapcsolatot tartani. Szeretném megtartani a személyes képeket, bejegyzéseket annak a kis szférának, akinek szól.

Volt már ebből sértődés, pedig ott is mindenkinek válaszoltam. Eddig. Kértem, folytassuk e-mailben, a fent leírt okok miatt. Nem kerestek. Így nem is értem, a segítségem így már nem is kell, vagy hirtelen megoldódott a probléma? Költői kérdés, tudom. Magamnak sem tudom megválaszolni. Mindenesetre rendkívül furcsa hozzáállás.

Amennyiben válaszolok azokra az üzenetekre, máris átdob a rendszer a személyesebb térbe, már nyugodtan  hívhatjuk egymást, láthatjuk egymás "Elérhető" állapotát, satöbbi. A következő lépés, hogy bejelölnek ismerősnek. Nem szeretném összemosni a két területet. Konzervatív vagyok, ehhez a világhoz talán túlságosan is, ezt vállalom, de szeretném a személyes teret és a segítő szándékot szétválasztani, amennyire csak lehet.

Köszönöm a megértést.