Különböző fogadalmaink legnépszerűbb dátuma általában az Újév. Ritkán szoktunk bármilyen hosszútávú célt egyéb jeles dátumokon, születésnapok, esetleg kerek születésnapok, házassági évforduló és egyebeken kitűzni. Néhány gondolatindító mondatban összeszedem, hogy milyen tapasztalataim vannak mindezekről. Lehet velük vitatkozni, harcba szállni, de a célom ismét inkább az, hogy segítsen. Joggal kérdezheti a Kedves Olvasó, hogy miért aktuális ez még ennyi idő elteltével is? Éppen elég idő telt el a legnépszerűbb dátum óta, hogy megbizonyosodjunk róla, idén sem tettünk másképp. Természetesen mindig vannak kivételek, le a kalappal előttük és ezúton kívánok töretlen lelkesedést számukra.

Annak ellenére, hogy ez a szilveszteri-újévi forduló más jellegű volt, mint eddig bármikor, talán "józanabbul" vészeltük át, hogy megint eltelt egy év, ráadásul sok embernek sok változással, amit nagyon rosszul élt meg, akkor sem érdemes erre az időpontra tenni hosszú távú elképzeléseinket arról, hogy mit fogunk másképp csinálni, vagy gondolni ezentúl. Miért? Több okból is. 

Amikor még az önfeledt bulizásról, az elmúlt év zárásáról, különböző módokon történő elhajlásokról szólt az évforduló, akkor azért nem, mert másnap talán nem is emlékeztünk rá, hogy mit fogadtunk meg. A jelen időszakban pedig ebben a káoszban még inkább érdemes előre megtervezni, hogy konkrétan mit is szeretnénk elérni, mit szeretnénk megvalósítani és hosszú távon fenntartani. Azt is érdemes lejegyezni, hogy konkrétan milyen lépéseket szeretnénk és tudunk is tenni a kitűzött céljaink elérése érdekében.

Ne legyünk magunkhoz túl kemények, ne akarjunk szélsőséges dolgokat megvalósítani. Éppen elég dologban kell helyt állnunk, keménynek lennünk. Olyan rövid és hosszú távú célokat tűzzünk ki, amihez tudjuk tartani magunkat, melyeket örömmel teszünk, csak egy kicsit több odafigyelésre van szükség ahhoz, hogy a hétköznapok ne koptassák el és ne sorolják hátra, az utolsó feladatok mögé bújtatva. Inkább legyenek apró sikereink, melyek tovább tudnak vinni, kis lépésenként haladjunk és ne egy nagy célt tűzzünk ki (pl. év végére leadok 20 kg-t, vagy felszedek 5 kg-t).

Másik fontos tényező az időzítés. Több okból sem szerencsés a hivatalos, naptári évfordulóra tenni olyan új elhatározásokat, melyek kitartást és hosszú távú elkötelezettséget igényelnek. Alig léptünk be december közepe táján a csillagászati télbe, rövidek a nappalok, hosszúak az éjszakák, hosszabb ideig van sötétség, minden szürke, egyhangúak a napok, fáradtak vagyunk még, nincs meg a friss tavaszi lendület. Miért is lenne meg télen, pláne tél közepe táján. Ebben az időszakban érdemes összegezni az elmúlt időszakot, az elmúlt évet, tervezgetni az újat, végiggondolni, hogy mit szeretnénk másképp tenni, ami jóleső érzéssel töltene el, nem pedig kínkeservet okozna. Elég hosszú idő áll rendelkezésünkre, így érdemes minél részletesebben végiggondolni és le is írni, hogy milyen céljaink vannak. Nem érdemes túl hosszú, sokkal inkább részletes listát írni. Ne vállaljuk túl magunkat, tűzzünk ki inkább kevesebb célt, mint hogy végül feladjuk az egészet. 

Mi a megfelelő időzítés? Amikor úgy érezzük, nem várunk tovább, kidolgoztuk a részleteket és beiktattunk a napirendjeinkbe "esőnapot" is, ami nem teljes elhajlást jelent, csak egy rövid kis szünetet, amikor megpihen a testünk, a lelkünk és az elménk. Amikor kezdenek a nappalok hosszabbak lenni, az éjszakák és a vele járó sötétebb időszakok pedig rövidebbek. Amikor újra kisüt a nap és kibújnak az első tavaszi virágok, amikor újra ébred a lelkünk. Elkezdhetjük felfrissíteni magunkat és környezetünket.

Amennyiben az égiek segítségét is igénybe kívánjuk venni, akkor talán a legjobb időzítés idén március 20-i szombati csillagászati (igazi) tavasz kezdete, amikor a Nap belép a Kos asztrológiai jelébe. Túl spirituálisan hangzik mindez? Lehet, de mi ezzel a baj? Akik hisznek az égiek segítségében, azok használják bátran, akik pedig nem, ők egyszerűen csak próbálják ki. Van még addig pár napunk, nem maradtunk le semmiről. Jobb később elkezdeni, mint soha...