Párkapcsolati dinamika
Ahogy azt a cím alapján sejteni lehet, kicsit eltérek az eddigi témától. Hiszen coach-ként nem csak sorstársakkal foglalkozom, mert az benne tartana a betegségben, ez a tapasztalatom. Többek között ezért foglalkozom egyéni konzultációkkal és nem létesítek csoportot sorstársaknak. Nem az a cél, hogy örök életre benne ragadjunk abban az energiában, hanem az, hogy a jelenlegi helyzetből kimásszuk. Ebben a coaching tökéletes társam. Imádom.
Tehát ez a bejegyzés a párkapcsolati dinamikák egyikéről szól, kicsit játékosabban és nem annyira szárazon, mint ahogy azt a pszichológiai és egyéb írásokban olvashatjuk, ráadásul nem is az a szándékom, hogy egy tudományos megközelítést írjak le. Egyszerűen csak egy "szokásos" éjszakai agymenésem, ugyanis mostanában éjjel jön az ihlet, én pedig nem tudok neki ellenállni. Le kell, hogy írjam.
A blogban olvasható esemény cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.
A Kertészfiú és a Kertészlány
Előzmények:
Kertészfiúnak nagyon megtetszett egy Kertészlány. Bár együtt élt egy másik Kertészlánnyal egy veteményeskertben, de érezte, hogy az nem az igazi. A veteményes gazos volt és a Kertészlány is elhízott. Na nem most, mindig ilyen volt, de mindegy is. Hiszen itt van egy másik kertészlány, nem túl csinos, de legalább vékony. Kertészfiú hevesen udvarolni kezd. A lány kissé felénk, de a fiú nem hátrál. Ostromolja a lányt. De kiderül a turpisság. Ott van a másik lány, a kapcsolat megszakad.
A történet folytatása vagy kezdete - ez nézőpont kérdése:
Pár hét elteltével egy álmos februári reggelen hirtelen jelentkezik a Kertészfiú, szegény árva, nem szereti senki…
Felszámolja régi veteményesét, ami persze nem könnyű, mert melós. Az igazi okot a lány nem tudja, így hát befogadja szállására.
Fel évig nagyon udvarol a fiú, a lány ettől szinte megszédül, hiszen sosem volt ilyen az életében. Aki csak őt akarja. Őt kereste egész életében. De a fiú végre rátalált. Királynőnek érzi magát.
Kis idő elteltével úgy gondolják, szeretnének a veteményesnek egy közös, nagyobb és megfelelőbb helyet kialakítani.
A fiú hozza a pénz magot, a lány hozza a lehetőséget, hogy ezt megduplázhassák. Nagy lendülettel elkezdik a veteményes kialakítását. Ki nem osztott feladatok alapján elkezdik a közös kertet. Mindenki “teszi a dolgát”.
A lány feladata a növények kiválasztása, a magok elültetése, gondozása, palántává pátyolgatása, a palánták végleges helyre ültetése, majd öntözése és tápoldatozása. A fiú elkészíti az alapot: keretet készít, földet hoz, előkészíti a talajt. A további feladata csupán a gaz eltávolítása. Minden mást a Kertészlány végez. Néma egyezség alapján teszi mindezt, míg végül elkészült a veteményes.
De a fiú ezt is megunta. Nem tudja mi a baj, csak érzi, hogy valami nem kerek. A keret tökéletes. Az föld és a talaj előkészítése is. Talán a növényekkel lehet baj. Nem jók lettek kiválasztva. Silány minőségűek a magok, Kertészlány nem tehet ugyan róla, de sajnos nem tudott Kertészfiú számára megfelelő palántákat varázsolni.
Bár a lány sok energiát tett a veteményesbe, a fiú mégis keres egy másikat. Persze olyat, ahol nincs más feladata, mint gyönyörködni az elkészült kertben. Nem kellett az alapot elkészíteni, a palánták szépek és gondozás mentesek, ráadásul még gazolni sem kell. Mégsem az igazi, mert csak virágok vannak. Azzal nem lehet jól lakni.
A veteményes marad, mert enni ugye kell, de kell a virágos kert is, hiszem oly szép és gondozás mentes. Így megy ez egy rövid ideig, mígnem “véletlenül” kiderül a párhuzamos kertészet. Kertészfiú virágos kertbe jár. A veteményeben nem végzi el önként vállalt feladatát. A kert egyre gazosabb. Kertészlány hiába locsol, hiába táp oldatozza a növényeket, beszél hozzájuk, a gaz minden vizet és tápanyagot felvesz.
Kertészfiú nem érti. Folyamatosan lázad. Hiszen meghozta a pénzmagot, megteremtette az alapot. A magok palántává pátyolgatása nem feladat. Még csak nem is jár nagyobb fizikai megterheléssel. Mégis hogyan történhetett, hogy nem mennek semmire? Oké, gaz van. De az természetes. Hiszen az mindenhol van.
Időről időre Kertészfiú kérdőre vonja Kertészlányt: mégis mit gondol, hogyan lesz ebből gyümölcsöző veteményes, hogyan képzeli mindezt? Szegény Kertészfiú éhen fog halni… és erről csakis a Kertészlány tehet, aki eleinte zavart és ideges. Már szinte kezdi elhinni, tényleg csak ő lehet a felelős, miatta nem szépek a növények, hiába a gaz, ennek ellenére csodát kellene tudnia tenni. De nem tudja, miért nem megy. Nem érti, hogy mi zajlik - a háttérben.
Évekig minden így zajlik, mígnem hirtelen felbukkan a Kertészlánynál a virágoskert. Csak azért jelentkezik, hogy közölje, mára végleg bezárt. Feleslegesen várt ilyen sokáig a Kertészfiúra, nem változott évek alatt semmi... De ha már ő bezárt, talán bezár a Veteményes is. Dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha már a kertészlány végül a mende-monda ellenére életben maradt…
A Veteményes ugyan nem zárt be, de továbbra is ellepi a gaz. Csodavárás van. Kertészfiú továbbra sem érti, a gaz ellenére a növények miért nem szépek, miért nem fejlődnek? Pedig a gaz egy természetes jelenség. Mindenhol van - ezt ismételgeti csak. Kertészlány csinálhat valamit nagyon rosszul. Jó lenne, ha most már összeszedné magát, mert így nem lehet élni…
Fotó: pixabay.com
