Weboldalamon lévő Rólam szóló bejegyzésben megemlítem, hogy olyan családba születtem, ahol a "mai napig én vagyok a  fekete bárány..." Persze, ahogy akkor is leírtam, valóban hozzászoktam, mégis sokáig bántott. Aztán túltettem magam rajta. Pár napja azonban ismét előkerült, egy Bert Hellinger-féle írás kapcsán, valamint egyik kliensem családállítással kapcsolatos élménybeszámolója által. Eddig nem került rá sor, de úgy érzem, ha ismét velem szembe jön a lehetőség, nem hagyom ki, hogy kipróbáljam ezt a módszert. Majd eszembe jutott az asztrozófiai képletem elemzése is. Nagyjából az alább leírtakat tartalmazza, melyek alapján ismét a helyére került szerény 44 évem ( na jó, van még 11 napom addig...) kis darabkája.

Egy család fekete bárányai valójában a családfájuk felszabadítói.

Azok a családtagok, akik nem alkalmazkodnak a családi szabályokhoz vagy hagyományokhoz, akik folyamatosan próbálják forradalmasítani a meggyőződést.

Akik a családi vonalak jól megvert ösvényei ellen választanak, azok, akiket kritizálnak, ítélkeznek, sőt elutasítanak.

Ezeket azért hívják, hogy megszabadítsák a családot az egész generációkat frusztráló ismétlődő mintáktól.

Ezek az úgynevezett "fekete bárányok", azok, amelyek nem illenek, amelyek lázadással üvöltenek, valójában javítanak, méregtelenítenek és új virágzó ágakat hoznak létre a családfájukon.

Számtalan irreális vágy, összetört álom vagy őseink frusztrált tehetsége mutatkozik meg ezen a lázadáson keresztül.

Tehetetlenségért a családja bármit megtesz a törzse semleges és mérgező pályájának fenntartásáért, ami nehézkessé és konfliktusossá teszi a lázadó feladatát.

Hagyd abba a kétkedést, és vigyázz a ritkaságodra, mint a legdrágább virág a fádon.

Te vagy minden ősöd álma.