Közeledik születésem órája (asztrozófus "tanonc"-ként és pénzügyesként fontos a pontosság). :)

Egy kis számvetést tartok. Csak úgy, magamnak. És persze Mindenkinek, aki szentel rá pár percet. Megtisztel.

45 év. Hosszú és rögös út volt idáig. Örök útkeresőként most talán megértem arra, hogy ne azt nézzem rettegve, milyen hosszú, hanem milyen széles (lehet)... Mi fér(het) bele és mi nem. Ezt azért mindig el tudtam dönteni hamar, de leginkább fekete-fehér dologként. Mostanra az út színesebb és lényegesen szélesebb.

10 év. A legtöményebb tíz év. Tele küzdelemmel, élni akarással és nem akarással, tele örömmel és bánattal, fájdalmakkal és megkönnyebbülésekkel, kellemes és bizony kellemetlen csalódással, csalódásokkal. Sok dolog elgondolkodtatott, vajon miért kaptam egy inkarnáción belül 3 életet. Három olyan lehetőséget, ahol igazán nagyot fordult az életem. 

Az elsőt 45 éve. A másodikat 25 évesen, a harmadikat 35 évesen. Ezért most a számvetés. Nem kerek évfordulókhoz kötött irányváltások, hanem "köztes" állapotok. Mitől távolodom, mi felé közeledem. Ma már eljutottam odáig, hogy izgatottan várom és igen, ehhez számomra ennyi idő és az ennyi idő alatt bekövetkezett események tömkelege kellett. Mind. Egytől egyig. Mert így lettem az, aki most vagyok. Azzá váltam, aki tud örülni végre annak (talán először), hogy él, hogy élhet.

Sosem volt szülinapi bulim, ahol ünnepeltethetem és éltethetem magam. Igen, a közösségi oldalon sokáig publikus volt. De már nem az a lényeg, hogy kit figyelmeztet az oldal, sem az, hogy kinek jut spontán eszébe. (Persze az utóbbi nagyon jól esik és ezúton is köszönöm.) Ha már a saját szülő sem emlékszik rá és nem emlékezik meg róla, pedig egyke vagy... az azért egy kicsit fájó pont...még. De ez is elmúlik egyszer, mint minden. Viszont sokkal nagyobb értéke van, hogy leülhetek csendben és megtehetem, hogy végigveszem az életemet. 

Mi történt és miért történt. Teóriákat gyártok? Elképzelhető. De ha nincs benne neheztelés, harag, düh, másra mutogatás, csak tanítás amit már megértettem és amit még nem, akkor kit érdekel, hogy ez teória vagy sem? Nem címkézek. Többé már nem. Felesleges. Hiszen minden címkét magamból veszek ki, a saját "tudástáramból", a saját tapasztalataimból és a pillanatnyi lelki állapotomból, mivel nem úgy látom a dolgokat, ahogy azok vannak, hanem ahogy én vagyok...

...és én köszönöm,  jól vagyok.