10 évvel ezelőtt nem igazán foglalkoztam a betegségek lelki hátterével, sem azzal, hogy az életünket magunk teremtjük és ahogy be tudjuk vonzani a "rosszat", ugyanúgy a "jót" is. Ma már a jó és rossz fogalma sem nagyon létezik számomra, de ez egy más téma és ezt még én is tanulom.

A műtét utáni egyedüllét, az állandó "agyalás", meghozta azt az eredményt, hogy elkezdjenek felmerülni a 'miért'-ek és válaszokat kapjanak a 'hogyan'-ok. Akkor még nem tudtam, hogy ez az út mennyire hosszú lehet, ráadásul nem is elég széles. Mára ez már megváltozott.

Az első felismerések egyikét egy neves magyar asztrológus háromkötetes könyve hozta el. Az asztrológia mindig is érdekelt. Nagyon fiatalon még elég volt a bulvár szintű horoszkóp, a különböző újságokban, színes magazinokban. Később már maga az asztrológia, az egyénre szabott horoszkóp elkészíttetése (egy alkalommal az akkori kedvenc Füles rejtvényújságban nyertem egy ilyen témájú könyvet, melynek íróját is felkerestem és elkészült első horoszkópom). 10 éve már az asztrológiával való foglalkozás is érdekelt, de valahogy mindig megszólalt bennem egy "kis hang", hogy nem ez az igazi, várjak még ezzel. Nem tetszett benne, hogy vannak rossz állások, rossz bolygók, vagyis olyan "riogatós" az egész. Imádok halogatni, így nem volt nehéz várni, de abszolút megérte: az asztrozófiában megtaláltam az utam, ahol megtanultam, hogy nincsenek rossz fényszögek, nehéz állások, szemét bolygók. Egyszerűen 'csak' a 12 életterületen (házak), a különböző zodiákusi jegyek által (melyek mindenkinél szerepelnek), működtetjük alacsony vagy magas szinten a bolygókat (mind a tízet), valamint a csillagképek is "bejátszanak", de az már hab a tortán.

Lelkesen tanulom és gyakorlom az asztroszkóp elkészítését, melyet szeretnék a segítő munkámban is kamatoztatni. Ráadásul úgy gondolom, egy mai tudatos embernek nagy hasznára válhat, ha tudja mit hozott magával, mi a célja és azt hogyan tudja megoldani. Mindezt anélkül, hogy belepréselnénk saját magunkat és másokat többféle önismereti tesztbe. Biztosan annak is meg van a helye, ahol ezt lehet jól kamatoztatni, én valahogy nem éreztem rá coach-ként sem, mert szerintem minden ember egyedi, mindenkinek a saját útját kell járnia. Ehhez az asztrozófia nagyon jó eszköz lehet. Adhatunk segítséget az elinduláshoz, más nézőpontot az elakadásból való kilábaláshoz, de nem zárhatunk be senkit egy keretbe.

...és most visszakanyarodnék az eredeti témához:

Annak ellenére, hogy nem az utam első állomásán találtam rá a "magyarázatra", elindított egy más irányba és ezt szeretném megosztani azokkal, akikkel ez rezonál. Az asztrológiai összefüggéseket kihagyom belőle amennyire lehet, és próbálok összpontosítani a lényegre, hogy ~emészthető~ legyen. Már gyomor nélkül is... Tudom, morbid. De ez van. Így is tudni kell emészteni. Meg lehet tanulni, még ha időbe telik is. Hogy miért fontos megérteni a lelki összefüggéseket még mindig (vagy egyre inkább)? Mert hiába távolítanak el egy szervet, ha még mindig ugyanúgy élünk, ugyanúgy cselekszünk, gondolkodunk és érzünk. Elnyomhatjuk ideig-óráig ezeket, de ha nem szeretnénk kiújulást, újabb sejtburjánzást, itt az idő változtatni hozzáállásunkon.

Részlet Kalo Jenő: A gyógyulás szelencéje II. kötetből

A gyomorban folytatódik a szájban megkezdett emésztési folyamat, és az étel összekeveredik a gyomornedvekkel. Előfordulhat, hogy valakinek "gyomrára megy" az idegesség, és lelki problémák miatt nem képes megemészteni, amit lenyelt, és kihányja. Az is lehet, hogy csak hányingere van. A kérdés csak az, hogy mitől? Racionális gondolkodásunkkal mindig találunk okot a külvilágban, a különböző anyagokban, folyamatokban, de legkevésbé keressük az okot más emberek iránt felmerülő érzéseinkben, illetve a saját magunk iránt érzett esetleges megvetésünkben, lekicsinylésünkben, önutálatunkban. Amit nem tudunk megemészteni, azt másokkal vagy magunkkal kapcsolatban érezzük, csak sokszor még magunknak sem merjük bevallani, ezért hárítjuk a tudattalanunkba. 

A gyomorhurut  (gasztritisz) a gyomrot bélelő nyálkahártya gyulladása, amelynek hátterében számtalan ok húzódhat meg, például baktérium, vírus, gomba, heveny stressz stb. Ha például a gyomorsav kimarja a gyomor nyálkahártyáját, kezdetben gasztritiszről beszélünk, később a nyálkahártya kimaródásából fekély lehet, amely súlyosabb esetben perforálódhat. Ha gyakran előfordul valakinél a gyomorhurut, az azt szimbolizálja, hogy valamit nem tudunk feldolgozni, amit mások okoztak nekünk, nem tudjuk kiadni a mérgünket és savtúltengésünk lesz. Kérdezzük is egymástól: "mi marja a lelkedet?"; "Mit nem tudsz megemészteni?" Például mások agresszióját. Az anyám és apám állandó konfliktusait. Az életem bizonytalanságát. A párkapcsolatom bizonytalanságát. Melyek azok a félelmek, amelyek a lelkemet mardossák? Vagy a lelkiismeret-furdalásom nem engedi, hogy megtaláljam a gyógyírt? 

A gyomorfekély (vagy akár nyombélfekély) akkor fordul elő, ha a fenti problémákat nem tudjuk megoldani. Ha a problémák fölött érzett önmarcangolásunk krónikussá válik. Nem vagyunk képesek kibeszélni, nem tudjuk megbeszélni az adott konfliktust, kiéleződött szituációt, másrészt az idegrendszerünk állandó feszültségben, stresszben van. A fekélytől szenvedő embernek az arca is sápadt, beesett, nem tud mosolyogni, nem tudja jól érezni magát, létbizonytalanság gyötri. Ez nemcsak pénzügyi gond lehet, hanem például egy gyermek is átélheti, akinek a szülei hetente válni készülnek.

A gyomorrák: még súlyosabb állapotba kerülhetünk, ha ezt az élethelyzetünket szolgaian és megadóan fogadjuk, a lázadás legkisebb jele nélkül. Mártíromságunknak és önfeladásunknak meglesz a következménye. Ha mi nem lázadunk, ha érzelmileg megalázottnak érezzük magunkat, és az állandó lelki terrort nem rázzuk le magunkról, akár csak úgy, hogy másképp, más felfogással közelítjük meg az adott élethelyzetünket, akkor sejtjeink fellázadnak, és az eredmény testi szinten gyomorrákban manifesztálódhat.