Megrögzött "várakozó" vagy?

Életed mekkora hányadát töltöd várakozással?

Nem ritka az olyan ember, aki egész életét arra várva tölti, hogy elkezdjen élni. Én is ismerek ilyet, évekig nézett velem szembe a tükörben.

A várakozás egy elmeállapot. Ez azt jelenti, hogy a jövőt akarod, a jelent pedig nem.

Nem az kell, ami van, hanem azt szeretnéd, arra vágysz, ami nincs.

A várakozással tudat alatti belső konfliktust teremtesz a nem óhajtott jelen, az itt és most, valamint a hőn áhított, elképzelt jövő között.

Ha bőségre vágysz, az nem érkezhet meg a jövőben. Csak akkor, amikor megbecsülöd, elismered és teljesen elfogadod a jelen valóságodat. Azt, aki vagy, ahol éppen vagy, amit éppen most csinálsz. Amikor teljesen elfogadod azt, amid van, amikor hálás vagy érte, hálás tudsz lenni azért, ami van, azért, hogy élsz és ahogyan élsz.

A bőség nem csupán az anyagi dolgokat jelenti. Az igazi bőség a jelen pillanatért, és a mostani élet teljességéért érzett hála. Ez pedig nem jöhet valamikor a jövőben.

Ha elégedetlen vagy a jelenlegi helyzeteddel, azzal, amid van, ahol vagy, sőt, talán még frusztrált vagy és haragot is érzel a jelenleg hiányzó dolgok miatt, az ösztönözhet ugyan több pénz megszerzésére, esetleg meggazdagodásra, amit akár el is érhetsz, de belül továbbra is hiányt fogsz érezni. Átélhetsz pénzért megvásárolható élményeket, ám ahogy azok jönnek, el is múlnak és utánuk szintén csak az üresség, valamint a fizikai vagy lelki örömök iránti igény marad. Nem a jelenben élsz, így nem érezheted a megnyilvánuló teljességét, azaz az igazi bőséget. Ezért hagyj fel ezzel! Mondj le a várakozás elmeállapotáról és lépj be a jelen pillanatba. Csak legyél és élvezd a létezést.